2. RÉSZ

A VALLOMÁS
~ Ren

            Este hülyeségből dörömbölni kezdtem a falon. Gondolom, Hiro meghallotta, mivel és is hallottam egy dübögést és azt, hogy „Á, a fejem!”. Elvigyorodtam. „Milyen rég vártam már rád, Hiro…”

            Az első óra fizika volt. Ő egyel előttem ült a mellettem lévő oszlopban. Végig őt figyeltem. Csak óra végén esett le neki, hogy egy tagozatra járunk. Elég bamba képet vágott hozzám. Szegénykémnek a szája is tátva maradt. Felvettem a vállamra a táskám és odaléptem hozzá vigyorogva, majd átöleltem a derekát. Így indultunk ki a teremből.
            – Szia édes – vigyorogtam és megpusziltam a homlokát, aztán összeborzoltam a haját. Vártam, hogy fog reagálni. Egy ideig csak pislogott, de aztán megszólalt.
            – Te.. Te mi a fenét művelsz?! Mindenki minket fog nézni, ha így feltűnősködsz! – nézett rám döbbent fejjel.
            – Hogy mit csinálok?! Megyek a következő órámra – mosolyogtam – Óh, nem is… Velem jönnél? Beszélnünk kell! – mondtam kedvesen. Az ilyen fiúk, mint Hiro, könnyen megteszik, azt amit kérsz tőlük… Elindultam az üvegház felé. Hiro követett. Hm. Ahogy gondoltam… Odaértünk az üvegház bejáratához. Kivettem a kulcsot, úgy, hogy Hiro ne lássa, majd beléptem vele. Amíg körülnézett, bezártam az ajtót, a kulcsot pedig zsebre tettem. Közelebb léptem Hirohoz, mire ő felém fordult.
            – Nem vagyok hülye! Mit akartok tőlem, te meg az ikrek, he? – vágta hozzám a szavakat. Ártatlan fejjel néztem rá.
            – Az ikrek? – összerándultam a szó hallatán, majd megértettem, kikre céloz – Nekik ehhez semmi közük – levettem a pulcsim és még egy lépést tettem felé. Hülye fejjel nézett rám. Heh… Úgy tűnik még nem fogta fel, hogy ez a hely tiszta szauna. 2 percen belül izzadni fog.
            – Mi a francot akarsz?! – bámult értetlenül és hátrált, mire beleütközött egy asztalba. Már tele volt az arca verejtékkel. Megérintettem a száját, erre összeszorította a szemeit. Szerintem már sejti… Kicsit magam felé húztam és lágyan megcsókoltam.
            – Mi a..mmhm… – a kis aranyosnak nem sikerült befejeznie a mondatot, de nem is ellenkezett. Mikor visszahúztam a fejem a szemei „WTF?” alakban néztek rám. Én csak vigyorogtam.
            – Hiro. Járnál velem? – kérdeztem. Az idő megállt. Féltem a válaszától, közben lefejtettem róla a felsőt. Most sem ellenkezett, hanem ő is a szemembe nézett az izzadt arcávál – Na, mit válaszolsz? – kérdeztem újból majd apró csókokat leheltem a nyakára. Egy kicsit tétovázott, de egyértelmű választ adott.
            – Ühm… rendben – motyogott. Látszott, hogy elpirult. Felhangzott a csengő. Fogtuk a pulcsinkat, én kinyitottam az ajtót és futottunk a termünkbe. A tervem nem teljesen jött össze, de nem gond… jobb így.
            Sikeresen beértünk a tanár előtt. Hironak új padtársa volt, aminek nagyon nem örültem… Valami Yokai Ruki. Che. Elég idegesítő… Nekem egyáltalán nem szimpatikus.

            Több nap is eltelt, mióta Hiroval járunk. De eddig semmi más nem történt… Úgy tett mások előtt, mintha alig ismernénk egymást. Pedig azóta sokmindent meséltünk magunkról. Minden este felmentünk a tetőtérre, hogy egy kicsit kettesben legyünk, de ennyi. Úgy érzem, távolodik tőlem.
            Másnap felhívott. És rohadtul nem esett jól, amit mondott…