SHIN X NOBU (Nana)

~ Shin

   Szomorúan bámultam ki a sötét ablakon. Nobu és Hachi egymás mellett álltak. Nobu azt mondta szereti őt. Tessék... Semmi esélyem. Fiatalabb vagyok.. és fiú.
   Csakis Nobu miatt csatlakoztam a bandához... hogy vele gitározhassak. Amikor megkért arra, hogy hadd aludjon nálam, annyira örültem. Egyből igent mondtam. De semmit sem ért. Kiderült, hogy ő már Hachit szereti. Nem tudom, mit csinálhatnék. Csak reménykedem, hogy a drága Nana nemet mond.
   De nem így lett... Beleegyezett, hogy járjanak. Kész... Az életem romokban hever...

***

   Mikor Nobu és Hachi nevetve, félittasan jöttek be az ajtón, azt kiabálva "BANZAI!", én csak lehajtott fejjel, halkan elmentem mellettük az ajtó felé.
   Minden lelassult.
   Nobu csak éppenhogy a szemembe nézett... De ennyi is elég volt, hogy könnyes szemmel kirohanjak.
   Nem törődtem senkivel és semmivel, csak futottam. Összetört a szívem.
   Megérkeztem a hídhoz. Csak úgy néztem a vizet, amibe a könnyeim hullottak, és amin tükröződött a telihold. Arra gondoltam, semmi értelme az életnek, mert a hülye szerelem mindent elront. Talán le kellene ugranom a hídról...
   Felálltam a híd peremére. Egy lélek sem járt az utcákon, elvégre szilveszter van és hamarosan éjfél. A hátam mögül mégis gyors lépteket hallottam. Hátrafordultam, de abban a pillanatban megcsúsztam, és leestem a peremről. Valaki viszont megszorította a két kezem.
   Nobu...

***

   Felhúzott a hídra.
   - Megőrültél?! - lihegett. Látszott rajta, hogy egészen idáig rohant - Mi van veled, Shin? Én nem ilyennek ismertelek! - kioktató hangon beszélt.
   Döbbenten néztem rá. Megmentette az életem. Nobu... pont Nobu... Ő.
   - Shin - komolyan nézett rám - Történt valami? - leguggolt elém. Én csak ültem és figyeltem.
   Nagyra nyitottam a szemem. Elmondjam neki?
   - Én... - kezdtem. Lehajtottam a fejem és felálltam. Hátatfordítottam neki, és felnéztem a holdra; közben megmarkoltam a hídon a korlátot.
   - Hé, hé, hé! Ha mégegyszer megpróbálsz leugrani, én esküszöm, hogy... - ugrott fel Nobu.
   - Hogy? - lassan felé fordítottam a tekintetem. Eszem ágában sem volt leugrani újból - Mit fogsz csinálni? - szomorúan elmosolyodtam.
   Hülye fejjel bámult rám, aztán karbatett kézzel és felszegett állal folytatta:
   - Khm.. öö, hát megverlek.. Bizony-bizoly! Elverlek! - bólogatott.
   Egy pillanatra teljesen feléfordultam.
   - És ha kivernél inkább? - még mindig mosolyogtam. Aztán amikor megláttam a döbbent fejét, bánatosan visszafordultam a hídhoz és újra felnéztem a holdra - Igen... Nobu én... - lehúnytam a szemem - Szeretlek - kimondtam.
   Lelassult az élet. Egy lágy szellő fújt az arcomba. Kinyitottam a szemem és hátrafordultam Nobuhoz. Leírhatatlan arckifejezése volt.. Mintha azt mondaná "Miiiii? Hülye vagy? Viccelsz? Ne szórakozz velem! Ez most komoly? Ajaj, te belémestél.. Nem is tudom mit higgyek."
   Hirtelen tűzijátékok hangja zavarta meg a gondolatmenetemet. Felnéztem az égre. Gyönyörű látvány volt. Zavartan keresgéltem a dzsekimben a cetliket, amikre a kívánságaim írtam, de sehol nem találtam. Mindegy is.. már úgyis elmúlt éjfél. Kb egy fél perccel.. Bánatosan néztem a tűzijátékot.
   Hirtelen valami megragadott és nekilökött egy fának. Éreztem, hogy a fa enyhén reccsen, olyan erővel löktek neki. A következő pillanatban már nem éreztem semmilyen fájdalmat.
   Meghaltam? Ez most a mennyország?
   Kinyitottam a szemeim. Nobu állt előttem. Éreztem a száját az enyémen. Megcsókolt. Lehetetlen..
   Nagyra nyitottam a szemem. Valóban Nobu volt. Pislogtam párat, majd lassan lehúnytam a szemem, és visszacsókoltam.

***

   Amikor kinyitottam a szemeim, a saját ágyamban feküdtem izzadtan. Álom volt?
   Felültem, és körülnéztem a szobában. Levetett ruhák voltak szerte-szét a földön. És a gitárok is elő voltak véve. Gyorsan végignéztem magamon. "Miért vagyok én meztelen?!" Habozva oldalrafordítottam a fejem. Nobu... Nobu feküdt az ágyamban. És rajta sem volt semmi, egy lepedőn kívűl. Fenébe..
   Megnéztem az órát. Hajnali negyed 4. "Miért nem emlékszek semmire? Nobu megcsókolt pont éjfélkor, aztán megmutatta a cetlieim a kezében. Mindet én írtam. Az ÉN kívánságaim álltak rajta. És ő mindet elolvasta.. Ezután elmentünk egy kocsmába és... azt hiszem leitatott, de ő is ivott egy kicsit.. Aztán... Áhh" Fájni kezdett a fejem. Szédültem. "Mégis mi történt az élmúlt 3 órában?"
   Kimerülten dőltem vissza a párnámra. Nobura néztem és elmosolyodtam. Mindtha megérezte volna, kinyitotta a szemét és hirtelen rámugrott. Vigyorogva nézett rám, aztán csókolgatni kezdte a nyakam.
   - Mmmmhf. Örülök, hogy nekem tartogattad... - vigyorgott - nagyon jó volt!
   Nem értettem miről beszélt. Hirtelen minden emlék egyszerre rohant meg. Ő mégjobban vigyorgott. Mostmár értettem mire mondta. Legalább kiderült mért sajog a hátsóm..
   Ijedten néztem rá. Azonnal lecsókolt, ami jólesett... viszont a csók után azonnal durván betette nekem. Minden előzetes nélkül.
   Felnyögtem. Fájt. Belemarkoltam mindkét vállába, úgy tartottam magam. Egyre nagyobbakat lökött. Sokáig csinálta, végül elment. Ezután egyszerűen fogta a farkam és bevette a szájába. Halkan felnyögtem. Jólesett.
   - Hhé, ez fordítva szokott... leni - motyogtam.
   Ő a fülemhez hajolt, közben a kezével izgatott.
   - Cccssssss! - suttogott a fülembe - Nyugi.. Lazulj el - megnyalta a fülem.
   - Deh...Hachi-ko... - nyögtem.
   Nobu felmordult, és erősen megmarkolt lent.
   - Hát nem érted?! Meg akartam tudni, hogy érzel-e valamit irántam. Sose mondtál semmit, de mindig zavarban voltál! Szeretlek, Shin! Csak így tudtam kihozni belőled! - mondta, majd újra izgatni kezdett, egyre gyorsabban - És ugyanúgy kihozom belőled innen is! - lehajolt és a nyelvével kezdett kényeztetni. Hangosan felnyögtem. Kb fél óráig izgatott gyors és lassú tempóban, mire végre énis elmentem..
   Ő elégedetten vigyorgott. Lenyalta azt, ami kijött belőlem, aztán visszafeküdt a helyére.
   - Huh... 8 - szólt halkan.
   - Már megint Hachiról beszélsz.. - mondtam duzzogva.
   Ő erre felpattant, rámfeküdt és vigyo.. Hm. Vicsorgott.
   - Barom! Nyolcadjára sikerült veled megcsinálnom ezen az éjszakán! És igen.. lesz még több is! - mondta aztán durván megcsókolt.
   "M-miiii?" Ijedten pislogtam. "És én pont egy ilyen emberbe vagyok szerelmes?!"
   Erőtlenül visszacsókoltam.
   "Nembaj. Az a lényeg, hogy ő is szeret.. És megért engem." - átöleltem Őt.
   Boldogan aludtunk el egymás karjaiban.