1. rész
Vörös Telihold

   Péntek volt. Elérkezett a hétvége. Felnéztem az égre. A telihold vörös színben ragyogott. „Persze az esti tagozatosoknak még csak most kezdődik az utolsó tanítás ha jól tudom. Ch... Vámpírok.” Az eget bámulva sétáltam tovább a sűrű fák között.
   Hirtelen lépteket hallottam magam mögött.
   - Ki vagy?! – fordultam meg, közben pedig előhúztam a fegyverem. Yuuki állt előttem. Azonnal leengedtem a Bloody Rose-t.
   - Yu-Yuuki? Mit keresel te itt ilyen későn? Hétvége van, ma nem kell őrködni… - nem tudtam befejezni a mondatot, mert a lány gyengéden a számra tapasztotta a kezét.
   - Ccsssssssss! Láttam, milyen levert voltál ma, alig tudtál figyelni az órákon… bár úgysem csináltunk ma semmit beszélgetésen kívűl… Elvégre ez volt a szünet előtti utolsó nap. De… nagyon gyengének tűnsz. Kérlek, kérlek igyál a véremből, akkor biztosan lenyugszom majd… - a lány kigombolta a felsőjét, hogy szabaddá váljon a nyaka.
   - Yuuki, ne csináld! – szóltam rá, de én is éreztem, hogy a szemeim vörösen izzóvá válnak, mint a hold és éreztem, hogy nem bírom tovább… Azonnal nekilöktem Yuukit egy fának, lefogtam a karjait és teljes erőmből a nyakába
mélyesztettem a fogaim.  Rettentően jó és forró íze volt, de túl kevés… Éreztem, Yuuki sóhajait és azt, hogy mindjárt elájul, de egyszerűen nem bírtam leállni. Többet akartam, mégtöbbet!
   A következő pillanatban Kaname jelent meg előttem. Ellökött és a karjaiba vette az ájult Yuukit.
   - Maradj itt. Beszédem van veled! – közölte, aztán eltűnt.
   Nem értettem, mi történt, mindenesetre a szemeim újra a régiek voltak én pedig újra önmagam lettem. Ezután Kaname már vissza is tért. Közelebb jött és olyan erővel lökött az erdő felé, hogy körül-belül 10 fán keresztülestem, végül egy vastagtörzsű fa alatt értem földet jobbanmondva a fának dőlve ültem lehajtott fejjel… „Köszi, ez jól esett…”
   - Na szóval nagyfiú, kezdjük az elején! – vetette oda Kaname sötét, félig nyitott szemekkel.

Folytatás a következő részben…