SHUICHI X TATSUHA X YUKI (Gravitation)

~ Shuichi

   Épp a barátaimmal lógtam, amikor csörögni kezdett a mobilom. Yuki hívott. Rögtön fel is vettem, de nem ő szólt bele, hanem az öccse, Tatsuha.
   > Shuichi! Gyere haza most rögtön! Asszem Yuki túl sokat ivott és..<
   - Máris ott vagyok! -vágtam közbe, és rohantam, ahogy csak tudtam. Pár perc múlva már ott is voltam. Gyorsan felmentem. Amikor benyitottam Yukit nem láttam sehol..
   - Óh, már itt is vagy? - Tatsuha az egyik háló felé mutatott - Bevittem az egyik szobába. Szerintem elaludt.. Valószínű holnapra már jobban lesz.
   - Ühm, azért kösz, hogy szóltál.. - elindultam Yuki szobájához. Beléptem, de üres volt. - Hé, ez Yuki szobája, akkor miért nem ide hoz.. - hirtelen csak az ajtó zárának kattanását hallottam. Azonnal megfordultam. - Tatsuha, mit művelsz?! - a fiú a boxerébe rejtette a kulcsot.
   - Hm. Shuichi... - kezdte, és megindult felém. Én persze rögtön hátrálni kezdtem, de végül csak nekiütköztem a falnak. Ő közelebbjött és a fal felé fordított. Mindkét kezem hátraszorította, és a felsőm alá nyúlt, majd suttogni kezdett - Shuichi.. Yuki most nem állíthat meg. Hadd bizonyítsam be, hogy jobb vagyok nála.. - lehelte, majd megnyalta a nyakam. Felsóhajtottam. Teljesen olyan volt, mintha Yuki csinálta volna..
   - Kkh.. - összeszorítottam a fogaim - fejezd be Tatsuha...!
   - Hmmm... Miért?! - a keze lentebbsiklott a nadrágom zipzárjához. Nem tétovázott, azonnal lerántotta rólam a nadrágot, ami a térdemig csúszott. Úgyanígy tett a boxerrel is - Hm..
   - Chh... - nyögtem - mi bajodvan?!
   - Máris feláll? Gondoltam, hogy engem is bírsz.. Amióta megláttál, Yukihoz hasonlítasz.. még szép, hogy így nézel rám.. - vigyorgott. - aztán rögtön meg is markolta - nahát.. az azért nem gondoltam volna, hogy kisebb, mint az enyém - gonoszan mosolygott.
   - M-mi? Hé, hagyj békén, eressz el, te perverz! - teljesen elvörösödtem. Még az érintése is tökéletesen hasonlított Yukiéhoz. Ahogy a kezét megéreztem magamon, felnyögtem - Ta...tsuha.. Ne, ne csináld.. - próbáltam ellenkezni, és letolni magamról, de hirtelen nagyon elgyengültem.
   Tatsuha az ágyra dobott. Levette az ingjét és rámfeküdt. Szó szerint.. oo" A fejem mellé támasztotta a kezeim, közben pedig a melleim kezdte nyalni. Látta, hogy nagyon mozgolódok, ezért lekötözte a kezeim. Rámmosolygott és lágyan megcsókolt. Nem akartam bevallani magamnak, de jobban csókolt, mint Yuki. Hosszú volt és kellemes. Észre se vettem, de énis visszacsókoltam. Gondolom feltűnt neki, mert rögtön felnyitotta a szemét és kicsit gyorsított a tempón. Aztán újra lelassult, majd elváltak az ajkaink. Csorgott rólam a víz, olyan melegem volt, pedig már csak egy ing volt rajtam.. Ő csak vigyorgott rám, és a keze újból megindult lefelé.
   - Tatsuha... kérlek..
   - Cccssssssss! Ugye nem akarod felébreszteni Yukit? - lassan simogatni kezdett. Igen, megvan! Ha kiabálok, biztos felébred! Sikerülnie kell!
   - hhhh - nagy levegőt vettem - YUUUUUUUUUUUUUUKIIIIIIIIIIIII!!! - Tatsuha majdnem leesett az ágyról, akkorát ordítottam.
   A következő pillanatban Tatsuha rátapasztotta a kezét a számra, Yuki meg betörte az ajtót. Tiszta kómás feje volt... Alig volt nyitva a szeme. Az öccse teljesen leblokkolt. Gyorsan elengedett engem és elhátrált az ablakhoz. Yuki nagyon dühösnek tűnt.
   - Y-yuki... - mondtam halkan. Futólag rámpillantott, egész szomorú tekintettel, aztán az öccse felé indult, de én gyorsan elálltam az utat. Yuki meglepődött. - Yuki... kérlek, ne bántsd... - nyögtem majd összeestem. Egyrészt azért, mert kifáradtam, másrészt túl sok volt ez nekem mára...


No more...;^; (vagy folytassam? ><)