5. rész
Az utolsó feladat

   Amikor felébredtem, az igazgatói szoba kanapéján feküdtem.
   - Óh, Zero. Hát fennt vagy? Képzeld, pontban éjfélkor esett a hó. Kaname pont akkor járt az erdőben, amikor rád talált. Meg is fagyhattál volna, nagy mázlid volt! - mondta Cross igazgató.
   Kanaméra néztem. Vigyorgott és rám kacsintott. „Nem, nem álom volt.Fenébe.”
   - Egyébként jó, hogy felébredtél, mert ma fogom kiosztani a diákoknak az utolsó feladatot a szünidőre. Gyertek, induljunk - intett az igazgató. (aki elvileg az mostoha - apám -.-)

   Kinnt álltunk az udvaron. Több száz diák várakozott kint. Cross igazgató elkezdte a beszédét:
   - Nos, köszönöm, hogy mindenki összegyűlt. Gondolom láttátok tegnap éjjel a havazást. Olyan különös eset ez.. hm. Gondoljunk vissza a tegnap estére. Egy átlagos nyári nap volt. Mégis esett a hó. elképesztő! Ilyen élményben soha nem lesz részünk!
   - Az biztos.. - morogtam. Gyors pillantást vetettem Kaname felé, aki önelégülten vigyorgott. „Na tessék!” Az igazgató folytatta a mondandóját:
   - Szóval a feladat az, hogy írjatok fogalmazást a tegnapi csodálatos éjszakáról. Hiszen olyan gyönyörű volt! Vége lett a tanításnak, mindenki azt csinálhatott, amihez kedve volt. Szabadok lettetek. Mindenki élménybeszámolóját nagyon várom!
   „Na..ne..!” Magamon éreztem Kaname mosolyát, amitől kirázott a hideg. „EZ MOST KOMOLY…?!”

Vége.