3. rész
Csókok a sötétben

   A keze a mellkasomon pihent. Mikor észrevette, hogy arra figyelek, lassan simogatni kezdte. „Mi a fenét művel? Álom?!”Egy kezével mindkét csuklóm a fejem felé, a földnek támasztotta. Egyre gyorsabban és keményebben csókolt, közben a másik keze lassan lentebb vándorolt és a hasamnál megállt. Az ajkaink elváltak egymástól és érezni lehetett a forró leheletét az arcomon.
   - Zero, figyelj…
   - M-mi a fenét művelsz? HÜLYE V… ? - kiáltottam, de Kaname a számra szorította - az imént a hasamon pihenő - kezét.
   - Zero.. - kezdte suttogva - én… nem tűnt fel, hogy a nyomodban vagyok? - levette a kezét a számról, de nem tudtam megszólalni. Valamit babrálni kezdett a fejem felett a csuklóimnál.
   - Én nem értem… - kezdtem. -Tényleg feltűnt, hogy ott vagy mindenhol, de csak azért, hogy Yuukit megvédd tőlem…
   Kaname halkan felnevetett, majd megsimította a hajam.
   - Butus.. - mondta. - Nem Yuuki miatt járkáltam utánad.. Te… Mindig is szerettem volna megízlelni a TE véred. Tudnom kell… mit gondolsz… rólam - közelebb hajolt - Mert… - újra az arcomba lehelt - Szeretlek.
   Annyira megdöbbentem ezen a vallomáson, hogy fel se tűnt, hogy belém vájta a fogait..Akaratlanul is felnyögtem. Egyre gyorsabban vettem a levegőt. Nem tudom, miért, de hihetetlenül jó érzés volt…
   Kaname visszahúzta a fejét. Mosolygott.
   - Szóval többet akarsz? Nem is tudtam, hogy ennyire kedvelsz…
   - Ch… Ezt meg honnan veszed?! - vetettem oda, közben elfordítottam a fejem; de Ő visszahúzta. Láttam a vöröslő szemét, és azt ahogy lassan lenyalja ajkáról az ottmaradt vércseppeket.
   - A véred elárulta.. - mosolygott.
   - Baromság! - mondtam. Próbáltam felkelni, de a kezeim… „A kezeim! Megkötözte őket? Mikor? Mivel? Hogyan?”Gyors pillantást vetettem felé. Térdelt. Egyik lába az én két térdem között állt.
   - Hm - mintha mondani akart volna valamit, de nem tette. Inkább lassan levette magáról a sötét ingét. Komoran nézett vissza rám… „Mit csináltam már megint??”

Folytatás a következő részben…