3. fejezet

Vendég

           Kita eddig a falamon lévő posztereket vizsgálgatta, de most felém fordult és rám nézett mosolyogva.
           - Ó, szia. A húgod beengedett. Nagyon aranyos kislány. Sokat beszélgettünk.
            Vonakodva leültem az íróasztalnak háttal a székemre és intettem a fiúnak, hogy foglaljon helyet. Ő az ágyamra ült, így pont egymással szemben voltunk.
            - Arra a kérdésre még mindig nem kaptam választ, hogy mit keresel itt.
            - Hát igazából Kei azt mondta, hamarabb hazajöttél, mert lázas voltál és…
            - Keiji?! Honnan ismeritek egymást? – vágtam a szavába.
            - Hm? Találkoztam velük. Utánunk van tesi órátok és Merci megállított. Aztán menzán összefutottam a kis csapattal és ma velük ebédeltem. Ennyi – Kita mosolyogva nézegette a plüsseim.
            Én csak bámultam ki a fejemből. Reménykedtem, hogy Merci nem szólt a levélről. Mi van, ha nem ő írta? Nagyon gázul jönnék ki…
            - Kita… menj haza. Nem kértem, hogy ide gyere, nem is ismerlek; és semmi kedvem, hogy balhé legyen itthon, kérlek, menj el…
            Kita kicsit csalódottan nézett rám; aztán a táskájához nyúlt és kivett belőle egy gondosan elkészített és becsomagolt maki adagot.
            - A családunknak van egy sushi-bárja. Neked csináltam. Azért jöttem, hogy átadjam és jobbulást kívánjak.
            Ez kissé meglepett. Mivel nem vettem el tőle, felállt és mögém tette az asztalra. Egy ideig nézett engem, mint aki nagyon gondolkodik, aztán az ajtó felé indult.
            - Akkor megyek, csak köszönök az anyukádnak.
            - M-miiii?! Megőrültél?! NE! – azonnal felpattantam és visszahúztam. Ez meglepte. Gyorsan az ajtóhoz ugrottam – Nem találkozhatsz vele, el kell tűnnöd – mondtam komolyan – Nem akarom, hogy észrevegyen… - kinéztem az ajtórésen – Most! Gyere! – kihúztam gyorsan magam után, aztán kinyitottam a bejárati ajtónkat, kituszkoltam a kertbe és eltoltam a kertkapuig – Most menj el kérlek…
            - Na de ez… mi volt? Miért nem mutatkozhatok be a szüleidnek? – pislogott.
            - Mert nem akarom. Veled is még csak egyszer vagy kétszer találkoztam. Nem bízok idegenekben. Ugye tudod, hogy nem sokon múlt, hogy felhívjam a rendőrséget? Azt hittem betörtél… Ha nem is ismersz, ne járkálj csak úgy ki be a saját házamban – mondtam neki kissé feszülten, és a kaput bezárva visszamentem a házba.
            - De hát… hé! Várj! – kiabált Kita, de bezártam magam mögött az ajtót. Idegesen Kimi szobájához sétáltam. Ő a húgom. Benyitottam, mire ő barátságosan felnézett.
            - Jobban vagy? – kérdezte.
            - Nem, Kimi, rosszabbul; és megmondtam, hogy ne engedj be idegent a házba! – morogtam az ajtóban állva. Ő megszeppenve nézett.
            - De hát Keijivel jött. Csak ő elment hamarabb – motyogott, mire én csak pislogtam. Nekem ezt Kita nem is mondta. Így csak még jobban felhúztam magam. Nem akarom, hogy Kita a barátaimra is rászálljon.
            - Na jó… mindegy. Többet ne engedj be senkit, ha nem vagyok itt. És anyának egy szót se erről – bólintottam, mire ő is egyetértően megdöntötte a fejét, én pedig kimentem.
            Zuhanyzás után netezgettem kicsit és animét néztem a laptopomon, aztán elaludtam. Hajnali 1-kor hangos beszélgetés szűrődött be a szobámba. Ebből tudtam, hogy apa hazajött. Éjjel ért haza Münchenből. Fordultam egyet az ágyamon, mire leestem a földre. Halkan felnyögtem és visszamásztam. Mindenem fájt. Elővettem egy zacskó papírzsepit, hogy kifújhassam az orrom. Ezután a fülesemért nyúltam, hogy apa helyett inkább valami zenét hallgassak. Pont ekkor nyitott be Kimi. Becsukta maga után az ajtóm és bebújt mellém az ágyba.
            - Bigbang? – kérdeztem a fülesem egyik végét felé nyújtva.
            - Fluor Tomi – válaszolt, úgyhogy sóhajtva kikerestem egy számát és elindítottam. Hallgattunk JRockot, KPopot és JPopot is, mire egymás kezét fogva elaludtunk. Gyakran voltunk így. Nem csak én ébredek fel a szüleim veszekedésére.

            Másnap, amikor ébredtem, Kimi már nem volt mellettem. Reggel 9. Már biztos a suliban ül. 2.os a drága. A házban viszont teljesen egyedül voltam. Már a szülők is leléptek dolgozni. A konyhába mentem, hogy reggelizzek. A hűtőben megtaláltam Kita sushiját. Úgy döntöttem, megeszem. És tényleg nagyon finom volt, ráadásul jól nézett ki. Ahogy befejeztem, meghallottam a Kuroko no Basuke 2. openingjét. Na ez a mobilom lesz. Besétáltam a szobámba és felvettem. Merci kiabált bele.
            - BOLDOG 17. SZÜLINAPOT MINAMIII!
            - HAPPY B-DAY, BRO! – ez volt Alex és Nut hangja.
            - MERII KURISUMASU! – ő pedig Kei volt, akin mindenki nevetni kezdett. Ő tipikusan minden ünnepen mást mond, egyedi szokása.
            - BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT SENPAI! – Bogi és Reira.
            - HAPPY BIRTHDAY MINA’! – és ő volt Adam.
            Mosolyogva hallgattam végig, ahogy elénekelték japánul a boldog szülinap-ot. Nagyon jól esett és hálás voltam nekik ezért.
            - Nagyon köszönöm, Arigatou minna, Thank you – soroltam mind a három nyelven én is. Hallottam, hogy becsengettek, ezért Merci le is rakta a telefont. De mivel ma infó óra is volt, leültem a laptophoz. A facebookom tele volt jó kívánságokkal. Sokan képeket is csatoltak. Főleg Japánból. Merci rögtön rámírt a chaten, hogy mi újság Kitával, Keitől hallotta, hogy voltak nálam. Na Keinek is rögtön írtam egy kisebb japán regényt arról, hogy ne szövetkezzen titokban ellenem. Végül Mercinek elmagyaráztam, mi volt, hogy nehogy kombinálni merjen.
            Infó után én is kikapcsoltam a gépet és elterveztem, hogy veszek valamit a húgomnak, mert neki is hamarosan születésnapja lesz. Út közben összefutottam egy ismerősömmel, Toshival. Őt még a felvételin ismertem meg, de végül nem a mi sulinkba jött. Az anyanyelvünkön beszéltünk és sokat nevettünk. Tudta, hogy ma van a szülinapom, ezért vett nekem Versailles posztert és egy mangát. Nagyon örültem neki, főleg a poszternek.
            Több órán keresztül Toshival lógtam a WestEnd-ben, végül neki le kellett lépnie, én meg miközben nézelődtem, láttam pár animés emberkét. Meg azt is észrevettem, hogy feltűnően engem néztek, csak direkt úgy tettem, mint aki nem látja. Viszont az meglepő volt, hogy  a földön találtam egy yaoi-s kitűzőt. Ha Merci itt lenne – gondoltam - most biztos megjegyezne valamit. Négy lány pislogott felém pár méterrel arrébb. Valószínűleg ők hagyták el a kitűzőt. Feléjük léptem, hogy átnyújtsam.
            - Tartsd meg nyugodtan – vigyorgott az egyik lány, a többi meg nevetett. Én kicsit értetlenül néztem, erre biztos azt hitték, nem tudok magyarul, mert ott mondogatni kezdték egymásnak, hogy jaj de helyes vagyok, meg te jó ég egy japán és idejött hozzánk. Én meg csak zavartan mosolyogtam, úgy döntöttem, nem kötök beléjük. Egyikük végül elvette a kitűzőt és benyögött egy Arigatou-t, mire én bólintottam, hogy Doitashimashite. A torkom sajnos még mindig fájt, így kicsit mélyebb hangom volt. A lányok olvadozó hangját hallottam magam mögött, mikor tovább mentem. Magamban kuncogva néztem tovább a kirakatokat. Végül vettem pár színes karkötőt a húgomnak, nagyon szereti a színes dolgokat.
            4 óra körül hazaérve újabb meglepetésben lett részem. Egy hatalmas torta várt az étkező asztalon, anyu pedig már terített.
            - Szia kicsim, Boldog születésnapot – futott oda hozzám, megpuszilta a homlokom és megsimogatta az arcom – Olyan gyorsan nősz – mosolygott rám.
            - Naoooo – futott ki a szobájából Kimi és megölelt – Boldog szülinapot – nevetett és átnyújtott egy rajzot, amit ő csinált. Magát és engem rajzolt le, szerintem korához képest elég ügyesen. Még csak 8 éves.
            - Köszönöm anya, neked is Kim – megborzoltam a hugicám haját. Szép hosszú hátközépig érő haja volt. Szerettem piszkálni.
            - Na-na! – szólt rám anya – Most fésültem ki rendesen a haját. Össze ne gubancold. Te is kezdhetnél valamit a tiéddel. Jó ötlet volt befestened?
            - Nyugi, vigyázok – mondtam és az előszobában álló tükörbe néztem. Rövid szőkésbarna hajam volt, teljesen természetes színnek hatott. Persze, ha a szemembe néztek, egyből látták, hogy japán vagyok, akkor valószínűleg festett. De én így szerettem – Szerintem jó – vontam meg a vállam.
            A következő pillanatban apu hazaérkezett. Rám nézett egyből és mosolyogva lépett felém.
            - Fiam… a 17. születésnapodra úgy hiszem, tőlem kapod a legnagyobb ajándékot. Amíg kint voltam Németországban – magyarázott és közben levette a cipőjét, majd a kabátzsebe után nyúlt -, nyertem neked… Egy négy személyes utat Angliába – nézett rám mosolyogva.
            - Ez… komoly?! – döbbenten néztem, először el sem hittem, hogy apa ilyesmit megtenne értem. Rajongok Angliáért, ezért is tanultam idáig a nyelvet, mert mindenképp szerettem volna kijutni egyszer. Hihetetlenül örültem az ajándéknak – Úristen, apa, köszönöm – mélyen meghajoltam előtte és átvettem a borítékot. 4 repülőjegy volt benne, ami visszafelé is érvényes, egy leírás és egy útikönyv.
            - Nagyon szívesen – felelt apa, és leült az asztalhoz.
            - És ez… ez a családé, vagy csak az enyém? Mehetek azzal, akivel szeretnék?
            - Igen anyáddal úgy egyeztünk meg, hogy ideje önállósodnod. De egy nagykorú legyen ott!
            - Én is menni akarok! Vigyél magaddal Naoo! – bökött meg a húgom.
            - Szó sem lehet róla kicsim, te még fiatal vagy – monda anya egyből. Kimi erre duzzogva ült le az asztalhoz.
            A torta nagyon finom volt. Végre úgy ültünk ott, mint egy normális család, bár ez közel sem így van, de legalább ünnepnapokon tartjuk magunkat. Az este így is veszekedéssel ért véget, anya és apa már megint összekaptak valamin. Én az ágyamban feküdtem, már maszkkal, ugyanis előfordult, hogy köhögtem, és nem akartam, hogy Kimi is elkapja esetleg, ha átjön megint. Este 9 körül kopogást hallottam az ablakból. Ijedten néztem fel. Nem láttam semmit. Nem akartam odamenni az ablakhoz, arra gondoltam, biztos a szél. Aztán mégegyszer hallottam. Ez már valóban ijesztő volt, főleg, hogy éppen krimit néztem a laptopon. Az ajtóhoz sétáltam és kilestem. A lámpa már sehol nem égett. Bezártam az ajtót és sóhajtva az ablakhoz léptem. Elhúztam a függönyt és elfordítottam a kilincset, hogy kinyissam az ablakot. Annyira megijedtem, mikor valaki felugrott, hogy azonnal hátrahőköltem. És akkor megláttam, hogy az az idióta valaki, aki táncikál a friss hóban, az Kita.