ÁLOM

~Sen

            A mobilom csörgésére ébredtem. Mire felvettem, az illető már lerakta. Az órára néztem. 02:22 – mindjárt fél 3. Ki szórakozik ilyenkor? Fáradtan felkeltem és a konyhába sétáltam, mert szomjas voltam. Elővettem a poharat és töltöttem egy kis vizet, mire hirtelen meghallottam egy kulcscsörgést. Sötét volt és olyan ijesztően közelről jött a hang, hogy elejtettem a poharat, ami eltört.
            – Biztos csak a szomszéd – nyugtattam magam suttogva, de hamar rá kellett jönnöm, hogy családi házban lakom a macskámmal (Torával) és a bátyámmal (Seivel), aki most utazott el két hétre.
            Lehajoltam, hogy felvegyem az üvegdarabkákat, de az egyik felsértette a kezem, így felszisszentem, elengedtem és a hideg víz alá tartottam a kezem az ajkamat harapdálva. Sóhajtottam és inkább otthagytam, majd reggel feltakarítom. A kezemre tekertem egy rongyot és miután a kulcscsörgés abbamaradt, kicsit nyugtalanul visszalépkedtem a szobámba és magamra zártam az ajtót. „De én sosem félek. Mégis mi volt ez?” Végül sikerült elaludnom… de utána fél tízkor keltem. „Fél 10?! Úristen, elkésem” Tudniillik nálunk 9-kor kezdődött a tanítás a gimiben, de így is késtem fél órát. De gáz, pedig elsős vagyok.. bár mindjárt itt a nyári szünet..
            A suli nem volt messze, ezért futottam, ahogy tudtam. Beborult az ég és eléggé esőre állt az idő, de sikeresen be is értem.
            – Elnézésth... a késéshé… – kezdtem lihegve a futás miatt, aztán megpillantottam egy helyes srácot a tanári asztalnál.
            – Igazolatlan óra! Ülj a helyedre Sen… – elvigyorodott. Nagyon is tudni akartam, honnan a francból tudja a nevem. Végigmértem… igen ez nálam nem szokatlan, mert a fiúkhoz vonzódom, bár nem sokan tudják, de a baráti köröm érti, miért bámulom a fiúkat. Ebben az emberben viszont volt valami … ördögi. „Ő a tanár..? Max 6 év lehet köztünk.”
            A helyemre sétáltam unottan és leültem. Mindenki csodálattal nézte a fickót én meg csak halkan morogtam. Később az egész osztály rajtam nevetett. 5 perc múlva csengettek is. Felálltam, hogy menjek a többiek után. Persze én voltam az utolsó, de a tanár visszarántott és bezárta a termet. Te ittmaradsz és bepódolod az órát – olyan szigorúan nézett rám, hogy megijedtem tőle és a falnak hátráltam. Főleg, amikor a szemébenéztem. Nagy mélykék szemek, tág, fekete pupillákkal. Hihetetlenül közel voltak. A haja nyakigérő, tépett fekete és kócos volt, az arca pedig tiszta és világos. Valahogy megtetszett, mégha féltem is egy kicsit. A szívem a torkomban dobogott. Pár másodpercre ez az arc csak centikre állt tőlem…
            – Tanár… úr – megnéztem a névjegykártyáját – Shou sama.. nekem órám van!
            – Na nemondd.. – már megint vigyorgott és megsimogatta az arcom. Megrezzentem, de nem léptem arrébb, csak néztem a szemeit. Nyitottam a szám, hogy mondjak valamit, de nem jött ki rajta hang. Ő mosolyogva leült az asztalához és szólt, hogy én is üljek a helyemre.
            Ellépkedtem az utolsó padhoz és leültem. Egyet pislogtam és Shou már előttem volt. Ijesztő volt..Felnéztem az arcára~
            – Shou..senpai… – nyögtem – ezt hogy csináltad? – kérdeztem, mire ő végigsimított a nyakamon, aztán a mellkasomon is. Az ajkambaharapva tűrtem. Igazság szerint még élveztem is, hogy ezt csinálta… attól függetlenül, hogy nem is tudom, ki ő. A szemébenéztem, mire ő közelebblépett.
            – Hadd játsszak veled… – suttogta. Én pedig nem tudtam ellenállni, így lassan bólintottam, bár még nem nagyon jutott el az agyamig, hogy most mivan.
            A következő pillanatban már éreztem a hasító fájdalmat a nyakamon, amin megjelent egy seb, abból pedig kiszivárgott a vér. Elkerekedtek a szemeim, ahogy megéreztem…, hogy Shou szívja a vérem. Mintha valami rágná a lelked, olyan érzés volt. De nem tudtam ellökni. Nem volt hozzá erőm és bátorságom sem. Csak sóhajtoztam és tartottam a srác fejét.
            – Shou… – megeresztettem egy elfolytott nyögést és a vállaiba kapaszkodtam – ez fáhj… – Rögtön elhúzta a fejét és lenyalta a szájáról a vért. „Akkor ő most vámpír?! Ez valami vicc?”
            – Sajnálom – közelebbhajolt, mire az ajkunk összeért és valami szokatlan érzés váltotta fel az előzőt. Ez nagyonis tetszett. Akaratlanul is átkaroltam a nyakát és hevesen visszacsókoltam, mire ő a karjaiba vett, a tanári asztalra ültetett és eldöntött rajta. Gyorsan kezdte kigombolni az ingem, énis követtem a példáját és levettem róla a ruháját. Mindezt csók közben. Sokan mondták már, hogy kis könnyűvérű vagyok, de most az egyszer komolyan nem értettem, mit csinálok. A kezem magától mozdult és végigsimított az idegen testen. Csók közben már mindketten hangosan szuszogtunk. Megéreztem a combjaim között a kezét, amire megborzongtam és belenyögtem a csókba. Végignyalogatta a nyakam, a mellkasom, a hasam, az ágyékom… Végül végignyalt a szervemen is, ezért teljesen elpirultam, és fel is nyögtem, ami eléggé kéjesre sikeredett.
            – Shou… – sóhajtottam a nevét, közben lehúnytam a szemem, mert elkezdett izgatni a nyelvével és valami hihetetlen jó volt. „Most akkor mivan? Miért nem mozdulok már meg?! Pofozd meg, Sen! Pofozd fel!”
            Erőt vettem magamon és adtam neki egy pofont, de ő túl gyorsan reagált és elkapta a csuklóm…amelyik az éjjel történtek miatt sebes volt. Végighúzta rajta a körmét, mire a csuklóm vérezni kezdett. Felszisszentem, ő pedig lenyalta róla a vért. Lenéztem az arcára. „Még csak nem is piros!”
            – Hogy merted…? – kérdezte vészesen halkan, majd hirtelen belémtolta durván két ujját. Hangosan felnyögtem, de ő a számra tapasztotta a kezét, így csak fulladozó hangok jöttek ki belőlem. Remegett a testem, és ahogy az ujjait mozgatta bennem, akaratlanul is vele mozdultam. A szervem az ajkai közé engedte és szopni kezdett. Olyan megalázóan éreztem amgam, pedig nagyonis izgató volt. Lehúnytam a szemem és próbáltam másra gondolni. De aztán megéreztem magamban Shou kemény férfiasságát; legszívesebben sikítottam volna, de Shou keze miatt csak egy igen hosszú nyögésnek tűnt. Mozgolódni kezdtem és rángattam a fejem. A kezeimmel markoltam az asztal szélét, de nemsokára újra izgatni kezdett, csak most a kezével simogatott, de elég gyorsan. Közben elkezdett mozogni, mire én is megmozdítottam a csípőm. Fölémhajolt és nyelvével a mellbimbóim kezdte kényeztetni, néha rá is harapott.
            Kicsordult a könnyem. Nem hittem el, hogy valaki épp megerőszakol…megint. Észrevette, letörölte a könnyeim és leállt. Elvette a kezét a számról és végigsimított az arcomon.
            – Sen… annyira sajnálom. Oh.. Olyan sokat vártam rád… Nem bírom. Azt akarom, hogy az enyém légy!
            „Mit mond?! Nem is ismerem!” Gondoltam, de újra megcsókolt amitől elgyengültem. Végül minden elsötétült. Shou gyönyörűszép sötétkék szeme volt az utolsó, amit láthattam…

*

            Hosszú idő után a saját ágyamban ébredtem. Körülnéztem. Minden rendben, a kezem tiszta, sehol egy heg. A nyakamhoz nyúltam, de semmi baja nem volt. „Álom?” Ránéztem az órára. Fél 10. „A francba!” Összeszedtem a cuccaim, miután felöltöztem és rohantam a suliba. Beborult az ég és esős volt az idő…
            Az osztályteremben egy új tanár volt.
            – Késtél Sen… Igazolatlan óra! Ülj a helyedre! – mondta, majd rámnézett és elvigyorodott. Csak egy pillanatra..esküszöm, csak egy fél másodpercre találkozott a tekintetünk, és megfagyott az ereimben a vér. A szemem a névjegykártyáját leste. „Shou”
            Átjárt a hideg, lassan a helyemre sétáltam és leültem. „Kezdődik minden előről…ez nem lehet…Nem akarom!” Ijedten néztem magam elé. Most tényleg féltem.
            De később kellemeset csalódtam. Megismerkedtem Shouval. Nem erőszakolt meg. Bár néha olyan félelmetes tud lenni, de azt hiszem megkedveltem… És amikor azt tette velem.. Biztos csak egy álom volt. Ez a Shou akit megismertem, nagyonis kedves hozzám… Még talán…több is lesz köztünk, mint barátság…

~Shou

            „Hamajd már teljesen megbízik bennem…Megtudja mi az igazság…De akkor már nem fordulhat vissza…” *perverz vigyorXD*

*
Ta-daaam.
Ennyi~