9. fejezet

F4?

           Ma nagyon mérges voltam anyára. Teljesen összehaverkodott ezzel az idegen jöttmenttel és még a londoni utam is felvetette neki. Bár ha belegondolok.. Kita már felnőtt korú. És végülis jobb lenne ő, mint egy valós felnőtt nő vagy férfi. Mellesleg Kitával sokat beszéltünk erről később. Megtudtam, hogy gimi után Londonba utazna egy évre, mert imádja azt a várost. Érdekelt, vajon mi kötheti oda, de ő csak mosolygott, és nem válaszolt, ha rákérdeztem. Számomra tényleg kiismerhetetlen lett ez a srác.
            - Yossh... Akkor ha már van szabad időnk, menjünk el hozzátok a sushi-bárba, na? - néztem Kitára kérdően, miközben a járdán sétáltunk nyomunkban az aranyos kóbor kutyával. Kita kicsit vonakodva elhúzta a száját.
            - Tudod... én minden nap ott vagyok. Nincs kedvem hozzá - felnézett az égre és csendben sétált tovább mellettem. Hosszú percekig mentünk így aztán megálltam, ő picit tovább sétált, de mikor észevette, hogy nem vagyok mellette, megállt és hátrafordult - Mi a gond?
            - Mi a gond?! ... - sóhajtottam egyet - Olyan vagy, mint aki titkolózik... Váratlanul megjelensz, a házamba jársz, tudod a nevem, amin alig szólítanak mások, rengeteg dolgot tudsz rólam, elviszel 2 koncertre, ahol mindkét banda tagjait ismered és most még a londoni utamra is meghívtalak végül... de én alig tudok rólad valamit. Még a munkahelyedre sem mehetek el, mi van veled? - az eső elkezdett esni, így a beszéd végére morcosan feltettem a pulcsim kapucniját, zsebrevágtam a kezem és odasétáltam Kitához - Ha tudsz valami lényegeset, amit én nem... akkor miért nem avatsz be?
            Kita komoran nézett engem aztán gúnyosan nevetni kezdett.
            - Ha tényleg ilyen tudatlan vagy, felesleges lenne pazarolni rád a drága időm, nem igaz? - vigyorgott - De bízom benne.. hogy magadtól is rájössz majd, ki vagyok. Ha már elsőre nem ismertél fel, ami sajnálatos.. - keserűen elhúzta a száját és ő is felrakta a kapucniját. Én erre a kapucnija alá lestem felnézve az arcára. Kicsit közelebbhajoltam, hogy megvizsgáljam az arcát. Ő erre hirtelen előrelökte a fejét.
            - BU - kiabált bele az arcomba énmeg azonnal hátrahőköltem.
            - Te őrült vagy?! - kiabáltam rá gyorsan szeedve a levegőt, miközben ő jókedvűen nevetett. Én erre a vállába boxoltam, de folytatta a nevetést.
            - Jólvan, jólvan... Menjünk valami fedett helyre. Tudok is egy jó helyet - mondta vigyorogva és elindult zsebre tett kézzel. Én mérgesen kiáltozva futottam utána.
            Kis idővel megérkeztünk egy klub elé. Kitát szinte hercegként kezelve beinvitálták, és mivel vele jöttem, engem is. Nem járok ilyen helyekre, és nem is nagyon szeretnék igazából, tehát próbáltam Kitának jelezni, hogy nekem ehhez nincs kedvem, de ő ment egyenesen tovább befelé, aztánn lefordult valamerre, ahol enyhült picit a hangos zene. Egy szépen berendezett kanapékkal és kis asztalokkal ellátott terembe juottunk, ahol sötét volt, de minden ülőhelynél volt hangulatvilágítás. A terem végén a sarokban három fiú ült, körülöttük vonzó lányok.
            - Oi, Kita! - üdvözölték a fiúk Kitát. Mivel már megszoktam, hogy Kitával japánul beszélek, nem volt újdonsá mást is így beszélni, de azért eléggé meglepett, hogy ennyi japán van Budapesten és nagyrészük ismeri is egymást.
            - Mi újság? Kit hoztál? - kérdezte egy másik srác.
            - Ó, üdv a családban, tesó - köszöntött engem a haradik srác a poharát felém emelve. Aztán persze megitta, gondolom alkohol volt benne.
            - Eeeettoo... - mormoltam halkan - Minami ...vagyok - mondtam végül kicsit nyugtalanul. Elég problémás társaságnak látszottak.
            - Nao, ők itt a legjobb barátaim - mondta Kita határozott mosollyal és lehuppant a kanapéra.