8. fejezet

Party hard

           A koncert második felében már sokkal jobban elengedtem magam. Üvöltöztem és rengeteget nevettem, nem bírtam abbahagyni a vigyorgást. Este 10 után vége lett a bulinak. A SHIVER tagok nagyon boldogok voltak az összegyűlt tömeg miatt. Habár még magamnál voltam, már akkor is dőlöngéltem rájuk, mintha kissé kábult lettem volna. És tényleg. Azt hiszem ez volt az egyik mellékhatás. Kita józannak tűnt. Folyton kinevetett, például amikor egy idegennel kezdtem társalogni úgy, mintha ismerném, ráadásul japánul. Persze ez még csak az afterparty eleje volt. Valahogy elkeveredtem Kitáéktól, aztán már friss levegőre vágytam, úgyhogy felmentem a lépcsőn és kisétáltam a magas teraszra, ami fogjuk rá eléggé tágas volt. Rögtön a korlát felé sétáltam, mert ott volt pad. ráültem, aztán egy lendülettel el is dőltem rajta. A hátamra fordulva bámultam az eget. A város fényei miatt csak pár csillag látszott, viszont a Hold fénye mindent bevilágított. Ámulva néztem és magamban motyogtam japánul. Körül-belül ez az utolsó emlékem a napról.

           Borzasztó fejfájásra ébredtem. A szemeim felnyitva láttam, hogy egy kar van a hasamon. Aztán éreztem, hogy a nyakam alatt is van egy. Lassan oldalra fordítottam a fejem, és láttam, hogy ott fekszik mellettem Kita. Úgy megijedtem, hogy azzal a lendülettel le is estem volna, ha Kita nem húz magához. Az arca viszont arról árulkodott, hogy még alszik. Nos… elég… közel kerültem hozzá, hogy úgy mondjam. A buli során összekócolt haja még így is tök jól állt. A szemei vonalát néztem egy ideig, aztán végigmértem az arcát, amikor pedig az ajkaira vándorolt a tekintetem, vörösen elfordultam a másik irányba. Mit csinálok itt… Körülnéztem a szobámban… Nem… Mit csinál KITA itt? Rögtön elkezdtem rugdosni, hogy keljen fel. Ennek következtében, amikor elengedett, le is estem az ágyról.
            - Áhh… - fogtam a fejem fájdalmas arccal és morogva néztem fel Kitára. Ő ásított egyet és pislogva lenézett rám, aztán a fejét oldalra döntve elmosolyodott.
            - Rég aludtunk együtt – mondta vigyorogva. Azonnal fogtam a  párnám és nekivágtam.
            - Többet nem is fogunk. Perverz… - mérgelődtem, aztán elgondolkodtam azon, amit mondott. Ő közben nevetve az ágy szélére ült és a kezét nyújtotta felém, hogy felsegítsen a földről. Felnéztem rá – Rég? – hangoztattam a mondata első szavát. Ő kicsit elhúzta a száját és sóhajtott lehunyt szemmel, aztán élesen rám nézett és nekem esve elterített a földön. Ijedten feküdtem alatta a szőnyegemen. A fejem a két keze között volt, amin támaszkodott.
            - Még mindig nem ismersz meg, Nao?
            A szavai kicsit sokkoltak. A rokonaimon kívül senki nem használja ezt a nevet. Kita egyáltalán honnan tudhatott erről?
            - Mi…? Ki…? – próbáltam kérdezni, de nem bírtam, ő viszont egyre közelebb hajolt, és mivel amióta ismerem, tudom, hogy milyen perverz, féltem attól, hogy mit fog csinálni. Nem mertem megmozdulni.
            - Persze… közel 10 éve volt már – húzta el a száját és felállt, nyújtózva egyet. Én még mindig mozdulatlanul feküdtem és elkezdtem gondolkodni azon, amit mondott. Mi volt 10 éve?
            Hirtelen Kim nyitott be a szobámba, aztán Kitát meglátva csillogni kezdtek a szemei.
            - Nii-chaaaaan – kiáltotta és Kita karjaiba ugrott. Kita nevetve emelte fel és puszit nyomott a hugim homlokára.
            - Jó reggelt, hercegnő – mondta Kiminek mosolyogva. Nekem csak leesett az állam. Mikor lettek ezek ilyen jóban? És mi ez a host szerű megjelenés Kitának? Menjen el a jó büdös… Oda.
            - Fiúk! Kész a reggeli, gyertek együnk közösen – nézett be anya a szobámba.
            Nagy lendülettel felálltam, és mindent leszarva az étkezőbe rohantam és elfoglaltam a helyem. Nagyon éhes voltam, mint általában. Ráadásul a kedvencem volt reggelire. Apa nem volt itthon, tehát csak négyen ültünk asztalhoz. Morogva néztem, ahogy kita a húgommal játszik evés közben. Mi ez, szerelmes pár? Anya észrevette, hogy habzsolom a kaját és mosolyra húzta a száját.
            - Kita, mit szólnál, ha itt töltenéd a mai napot is? Holnap mehetnétek együtt a suliba – mosolygott anyu kedvesen. Én félrenyeltem és köhögő görcsöt kaptam. Kimi rajtam nevetett, Kita meg eléggé meglepődött a kérésen, de bólintott.
            - Szívesen maradnék – válaszolta és rám nézett. Én mérges grimaszokat vágtam ő pedig magában kuncogott. Érdekes napnak néztünk elébe.