7. fejezet

Kezdődik

           Mire felébredtem, szokás szerint az álmom felét elfelejtettem, de abban biztos voltam, hogy Kei és Kita is szerepeltek benne. Oldalra néztem a párnám mellé, ahova csak úgy ledobtam tegnap Kita pulcsiját. Kuro már nem volt rajta, Inkább aktívan karmolászta azt a régi párnát, amit még anyu tett neki oda. Mosolyogva felé néztem, mire érdeklődve felugrott az ágyamra és a combomon átmászva a lábaim közé dőlt. Miközben simogattam, a tegnapi napon elmélkedtem. Inkább az tűnt álomszerűnek. Mayával énekeltem. Ez egy olyan dolog, amit képtelen voltam ilyen gyorsan feldolgozni.
          Az órára néztem. Fél 12.
           - Te jó ég, mára ígértem a SHIVER tagjainak, hogy elmegyek abba a klubba. Hol is lesz? Club 202? – ijedten ugrottam ki az ágyból Kuro bánatára és bekapcsoltam a laptopom. Gyorsan felnéztem twitterre. Rákerestem a SHIVER tagjaira, és láttam, Setsu (a dobos) már ki is posztolta, hogy ma este 8-tól koncert a club 202-ben Budapesten a XI. kerületben. Szuper, legalább kevesebb időbe telik majd eljutni oda. És még van kb 8 órám.
           Nyújtóztam egyet és éreztem, hogy Kuro közben a lábamhoz simul. Vigyorogva felkaptam és adtam neki egy nagy puszit, majd magamhoz öleltem és táncolgattam vele. Biztos úgy néztem ki, mint egy őrült, de… nem ment ki a fejemből a színpadon való éneklés. Olyan régen énekeltem… És ez most egyben fel is idézte, mennyire szeretem ezt csinálni. Lehet, megint járni kéne énektanárhoz. De itt Magyarországon nem merem bevállalni.
           Miután leraktam Kurot a puha párnákkal tömött kosárkájába, kimentem a konyhába ebédelni. Anya - szokás szerint - finom ételeket készített. Apa nem volt itthon, szóval csak hárman ültünk asztalhoz.
           - Anya… - kezdtem – Ma is lenne egy buli – kezdtem, mire anya kicsit rosszallóan nézett felém.
           - Mikor fogsz tanulni? Te sem vagy jobb, mint Keiji. Tanulnod kéne!
           - Ne hasonlíts Keihez! Ő sokkal rosszabb magyarból – néztem felháborodottan.
           - De ha jól tudom, fizikából még mindig kettesre álltok mindketten. És a matek se jobb…
           Vállat vontam halkan és az evőpálcámmal piszkáltam a tésztát.
           - Tudom az alapokat matekból, az miért nem elég? Hol fogok én négyzetes függvényeket használni? Biztos nem olyan állásom lesz, ahol ilyeneket kell rajzolnom – morogtam.
           - De kicsim, az iskolarendszer ilyen, először ezt kell végigvinned, hogy azt csinálhass, amit szeretnél – nézett rám anya teljes őszinteséggel, aztán végül felsóhajtott – Menj csak abba a buliba, de tudni szeretném, mikor, hol és kikkel leszel. És éjfél előtt gyere haza, mert addig nem alszok el, amíg haza nem érsz. Világos?
           Felcsillantak a szemeim anya szavai hallatára. Valamiért mostanában engedékenyebb, mint máskor. Hiszen még Keijiékhez sem szívesen szokott elengedni. Bár annak van oka, nem csípi Alex barátait, akik néha ott vannak.
           - Komolyan anya? Köszönöm, köszönöm! – odaugrottam elé és mélyen meghajoltam – Öm… Este 8-tól kezdődik, after party-val együtt pont éjfélig tart, a 11. kerületben lesz, club 202 és magával az együttessel leszek, ők hívtak – dicsekedtem neki. Kimi rögtön felkapta a fejét.
           - Fluor is ott lesz? – kérdezte. Megvetően néztem felé.
           - Nem – válaszoltam tömören.
           - Az együttes? Miféle banda ez? – nézett rám anya meglepődve.
           - SHIVER. Még nemrég alapultak, de tegnap ők is játszottak, és nekem tetszett, a tagokkal is volt időm beszélni. Mindegyikük japán és ilyen pop és rock közti a műfajuk. Eléggé vegyes dalaik vannak. Neked is meg kéne hallgatnod párat. Talán YouTube-on már vannak videóik – mosolyogtam.
           Anya elismerően bólintott.
           - Jól szerzed az összeköttetéseid, fiam – elnevette magát.
           - Ne felejts el autogrammot hozni nekem! – szólt Kimi, azzal felállt az asztaltól és miután megköszönte az ebédet, elment és bezárkózott a szobájába. Kérdőn néztem utána, majd anyára.
           - Ezt meg mi lelte?
           - Nem tudom, hamar kezdi a kamaszkort – vonta meg a vállát anya.
           Kisebb beszélgetés után elmosogattam, aztán a szobámba mentem. Megcsináltam az összes írásbeli házim. Még volt 1-2 órán internetezni. Facebook-on elújságoltam Mercinek, mi volt a koncerten, Keivel is váltottam pár szót, de nem sokáig, mert ment PS-ezni a fiúkkal. Mikor az órára néztem, láttam, hogy mindjárt este 7. Izgatottan a szekrényemhez léptem. Úgy döntöttem, ma a fekete visual kei-s ingem veszem fel, aminek az elején fehér foltok vannak, és egy kereszt minta a hátán. Nem volt nagy, teljesen rám volt szabva. Rég hordtam már, jó volt megint benne lenni. Még magamnak is tetszettem. Ehhez a szakadt fekete farmerem húztam, lánccal az oldalán. A nyakamban egy kereszt medál lógott, a csuklómon pedig egy ehhez illő többrétegű lánc volt. A hajam megráztam és befújtam kicsit lakkal. A tükörbe pillantottam és… tök jól néztem ki. Alig vártam, hogy elinduljak. Anya csinált nekem kaját és azt mondta, vigyek esernyőt. Elbúcsúztam, aztán elindultam a villamoshoz. Fél óra alatt megérkeztem plusz még sétáltam egy kicsit. A bejárat előtt nagy tömeg volt. Kíváncsi voltam, hogy fogok ezen áttörni, ha elől szeretnék majd állni. Ekkor láttam meg Setsut, ahogy hadonászik felém vigyorogva a tömeg mellől. Az emberek egy része azonnal sikítozva felé rohant, de vettem én is az adást és egyenesen felé futottam. Nehezen berántott magához a tömeg közepébe.
           - Oi – vigyorgott – kövess – mosolygott, majd az őrökre nézett, akik rögtön elállták a többi rajongó útját. Pislogva mentem a dobos után, aki a backstagehez vezetett. Rengeteg ember volt ott. Műszaki-technikai emberkék, sminkesek, a menedzser, tolmácsok, operatőrök, magyar kisegítők és természetesen a tagok meg pár japán barátjuk. Ahogy Aoki meglátott, gúnyos vigyorra húzta a száját.
           - Tsch… Ez mit keres itt? – nézett Setsura, aztán elfordult, mintha nem is lenne lényeg – Mindegy, készüljetek, 5 perc és kezdünk – mondta és el is ment a színpad felé. Pislogva néztem utána.
           - Miért utál engem? – kérdeztem értetlenül.
           - Hagyd – sóhajtott Setsu – reménytelen eset… Mindenkivel ilyen – vigyorgott Setsu. Időközben a többi tag is megérkezett. Lepacsiztam velük és sok sikert kívántam. Kimentek a színpadra, én pedig a közönség felé siettem. Nem voltak nagyon sokan, maximum 400an lehettek. Benyomultam előre és ott csápoltam a fiúk lába alatt. Akárhányszor Aokira néztem, ő bosszúsan másfelé nézett. Elég undok srác.
           Hirtelen éreztem valamit a lábaim közt. Egy fejet. Nagyon megijedtem, mert hirtelen eltávolodtam a földtől. Valaki a nyakába emelt.
           - Jézusúristen! – elkiáltottam magam, bár úgy sem halhatta senki. Az illető hajába kapaszkodtam, aki fájdalmasan nyögött és megpróbálta kicsit megemelni az arcát, hogy lássam.
           - Kita?! – a szemeim 3 méteresre kerekedtek – Te itt? Ööö… hogy… te elbírsz? – kiabáltam neki.
           - Sokat kondizom – vigyorgott. Én kicsit kényelmetlenül éreztem magam. Szegény Kita, biztos agyon nyomom az 52 kilómmal. De láthatóan tényleg nem voltam neki olyan nehéz. Egy idő után megszoktam és már majdnem egy magasságban voltam a bandatagokkal. Ott kiáltoztam az orruk előtt. Shiro nevetve kacsintott is. Körül-belül 15 szám hangzott el, aztán szünet következett, tehát ment egy kis háttérzene és annyi. Végre leszállhattam Kitáról, aki nyújtózkodva rögtön a pult felé vette az irányt.
           - Hé! – futottam utána – Hogyhogy te is jöttél? Nem mondtad.
           - Mert te se szóltál nekem. Ez így fair – mosolygott halványan, miközben letolt egy pohár vodkát. Döbbenve néztem rá.
           - Az… alkohol?
           - Aha. Felfrissít. Kérsz? – elvigyorodott, és a válaszom meg sem várva nekem is töltött. Imitálta nekem a mozdulatot, mire bólintottam és egy egész pohárnyit egyben letoltam. Kita elnevette magát, mert ahogy letettem a poharat, grimaszolni kezdtem.
           - Ez éééégeeet – nyögtem magam elé aztán felnéztem és Kitához toltam a poharat – Kérek még! – vágtam rá és bólintottam, hogy töltsön. Nem ittam még alkoholt, ez volt az első alkalom, tehát már Kita is tudta, hogy nem fogom józanul átvészelni azt az estét.