4. rész

            Egész bioszon a férfit elemeztük, 2 oldal vázlatot is írnom kellett belőle. Az óra vége felé Kazuya önálló munkát adott nekünk és közben kijavította a dogákat. Csak nevetett magában, végül felállt és kiosztotta mindenkinek a lapját. Az enyém 89%-os lett, Ryu viszont csak 8%-ot kapott. A többi osztálytársam arca sem árulkodott jobbról.
            - Jólvan, osztály! Holnap csak azok jöhetnek órára, akik 20% felett teljesítettek. A többieket átírom az alsóbb csoportba. Nekik oda kell majd menni az összes biológia órán. Ha nem fogtok bejárni, az igazolatlan órának minősül. Remélem megjegyeztétek - elmosolyodott és kisétált a teremből. Épp ekkor csengettek ki. Felháborodva gyűrtem össze a dolgozatom és kidobtam a kukába. Még mit nem...
            - Hiro.. - Ryu odajött mellém, amikor már a suliudvaron sétáltam - ha ez a tanár akar tőled valamit.. Azonnal szólj. A fiúk meg én - a fejével a haverokra intett, akik szintén jöttek utánunk - elintézzük.. - mondta komolyan. Keserűen elmosolyodtam.
            - Ezt már inkább az igazgatónál kéne jelenteni. Mit képzel magáról ez a csávó? Alig pár évvel idősebb nálunk és már zseninek tartja magát..
            - Csak.. ne hagyd magad a későbbiekben befolyásolni - húzta el a száját Ryu.
            - Mire célzol? - néztem rá.
            - Inkább kire.. Na mindegy, siessünk, az edző mérges lesz - mondta és nevetve futni kezdett.
            - Hé! Ryu! - kiabáltam utána és követtem én is a többiekkel.

            Laza egy edzés volt. Volt alkalmam jobban megfigyelni a tehetségesebbeket. Ryu szerint jó, hogy újra csatlakoztam, de eddig nem tapasztaltam semmi átlagon felülit. Csak a szokásos egyhangú edzés, ami az erőről szól... Hazafelé megint a naplementét néztem. Otthon az ajtó előtt egy cipősdoboz várt, benne egy párnával, azon pedig egy kiscica pihent. Megdöbbenve néztem az apró állatot, és nem értettem, mit kereshet itt. Odébb toltam a lábammal, hogy az ajtóhoz férjek. Erre valami keserves miákolást hallottam. Ridegen oldalra néztem, aztán kinyitottam az ajtóm és bementem a házba. Természetesen otthagytam a macskát. Nem fogok mindenféle idegen állatot behozni. Otthon a húgom köszöntött. Csak két évvel fiatalabb, mint én. Sokan oda vannak érte, mert nagyon csinos. Többek között Ryu is hajt rá, ha azt hiszi, nem látom.
            - Hirooooo - Ayano felém szaladt és megölelt. Ilyenkor az embernek  csak egy szó jut eszébe. Oppai.
            - Neked is jó estét - elhúzódtam és levettem a kabátom - anya megint sokáig van?
            - ... - Ayano duzzogva méregetett - igen..
            - Csináltál kaját?
            - Öm.. - a húgom körbenézett kicsit zavartan.
            - Szóval nekem kell - sóhajtottam, Aya meg elvigyorodott.
            - Csak mert úgy szeretem Nii-chan főztjét - belémkarolt és a konyhába húzott. Ott leült a pult mögé és felkönyökölve nézett, ahogy az ételt csinálom. Nagyon nem tetszett ez nekem.
            - Mit szeretnél tulajdonképpen..? - kérdeztem, és közben rájöttem, hogy alig van otthon kaja, így a meglévőből kellett valamit összedobni.
            - Miből gondolod, hogy szeretnék valamit.. ? - nézett ártatlan szemekkel.
            - Hát.. a kosaras pólóm van rajtad. Mit akarsz?
            - Óóóóh Nii-chan milyen figyelmes vagy - mosolygott, de nem mondott mást, csak megvárta, amíg elkészül az étel - Köszi! - elvette a tányérját és kifutott a konyhából. Nagyon gyanús volt nekem, úgyhogy követtem. Megláttam, hogy az ajtóhoz lép és kimegy... hogy megetesse a macskát. Karba tett kézzel vártam, hogy visszaforduljon. Meg is fordult az egész cipősdobozzal együtt.
            - Oh.. - pislogott - Nii-chan...
            - Óh.. - imitáltam hideg arccal - Mit akarsz azzal?
            - Megmentem.. - vállatvont és elindult, hogy felmenjen a lépcsőn, de elálltam az útját.
            - Komolyan itt akarod tartani? És ha betegséget okoz? Ha elkapok tőle egy fertőzést?
            - Eh.. - Aya felsóhajtott, de elvigyorodott és kiemelte a cicát a dobozból, majd felémtolta - Harr - én hátraléptem, ő meg utat kapott, hogy felsiessen a szobájába. Bezárta az ajtaját és csak a nevetését hallhattam.
            - Hé! - utánamentem, de nem nyitott ajtót, szóval átmentem a saját szobámba és ledőltem az ágyamra.
            Nem szeretem a macskákat. Csak a kaja miatt élnek veled. Kihasználnak. A húgom olyan buta...
            Hosszas tanulás után leoltottam a lámpát és elaludtam.