1. rész

            Ahogy vége lett a matek órának, előre dőltem a padon. A tanárunk úgy tűnik megtartotta a szokását, miszerint rendesen lefárasztja az osztályt 45 perc alatt. Szeptember eleje van és már eltelt egy hét a sulikezdés óta. Ez a végzős évem, úgyhogy keményen kéne tanulni, de valahogy nincs meg hozzá a hangulatom. A biosz, a kémia és a földrajz viszont érdekel. És rajzolni is szeretek. A padon fekve most is fél kézzel a jegyzetfüzetembe rajzolgattam.
            - Hé, Hiro, jössz ma edzésre? - Ryu felült a mellettem lévő padra és onnan nézett rám reménykedve - Az edző nagyon vár, számítunk rád.
            - Ryu... - sóhaj - Úgy beszéltük meg, hogy nem szólsz neki, hogy újra a kosárcsapatba iratkoztam.
            - Tudoom, de 2 évre cserben hagytál minket, így legalább mondhatni kvittek vagyunk.
            Az ujjaimmal doboltam a padomon.
            - Nem cserbenhagyás volt... A tenisz és az úszás is a kedvenc sportjaimhoz tartoznak. Az ingyen foglalkozáskoat ki kell használni.
            - Hiro.. Te tényleg nem vágod a szitut - nevetett a barátom - Tudod egy olyasvalakiért, mint te.. minden sportkör küzdeni fog, ahová eddig tartoztál. A legviccesebb, hogy fel se tűnik neked, hogy egyébként baromi nagy a híred a suliban. 2 évig szugeráltalak tesó... KÉT ÉVIG.
            Erre vállat vontam.
            - Nem tudom, mi érdekeset láttok bennem. De tudod, hiába erőlködtél. Nem miattad csatlakoztam... Csak hiányzott - néztem magam elé - De ez nem azt jelenti, hogy a többit nem folytatom... - mosolyogtam rá.
            - Eh? Hiro.. nem lehetsz egyszerre több csapat tagja. A versenyek egymást gátolnák. Különben sem csatlakozhatsz egyszerre több sportklubhoz. Ha már a kosárt választottad, megint tedd oda magad maximálisan - Ryu látta, hogy csak szótlanul nézek a semibe a szavain, szóval folytatta - Mindegy.. A lényeg, hogy szeretném, ha egész évben velünk maradnál, nem csak félévig. Nehogy elcsábulj másfelé! - leugrott a pad tetejétől és az ujjaival a szemeire és rám bökött - Figyelni foglak - ez Ryunál baráti fenyegetőzés volt, amin csak vigyorogtam, majd bólintottam. Nem is beszélgettünk tovább, mert bejött a biosztanár. Meglepetésünkre új arcot fogadtunk. Jóval fiatalabb volt, mint az előző. Olyan 30 közeli lehetett a külseje alapján. Sötétbarna nyakig lenyúló haja volt, ami a fényben vörös árnyalatot kapott. Magas volt és komor. Mintha utálná az embereket. Egy fekete, felül kigombolt, rövid ujjú inget és egy bézs színű farmert viselt fekete bakanccsal. A nyakában keresztmedál lógott, a jobb csuklóján fa-karkötő, a bal középső ujján pedig egy gyűrű volt. Ryu értetlen pillantást vetett rám, mire én megvontam a vállam.
            - Heló - szólalt meg végül az idegen a könyveit a vállán hordozva, majd az asztalhoz tért és letette a könyveket a naplóval együtt - Miyagi Kazuya vagyok és... én foglak titeket tanítani a továbbiakban... sajnos - morgott és leült. Mindenki helyetfoglalt, a lányok suttogni kezdtek, a fiúk meg bökdösték egymást (if u know what i mean höhö), hogy "Ki ez az alak?". Vettem a bátorságot és felálltam a helyemen.
            - Tanár Úr! - szólítottam meg - Hová lett Matsuda-sensei?
            Az új tanár morcosan rám villantotta a sötét szemeit.
            - Ó, szóval te vagy a kis kedvenc, hogy is hívnak?
            Összehúzott szemöldökkel álltam a tekintetét. Kedvenc? Hogy beszél velem?
            - A nevem Aizawa Hiro - álltam továbbra is válaszra várva.
            - Hát persze... az első a névsorban. Milyen ironikus. Szóval te lennél Hiro. Matsu sokat mesélt rólad. Tudod... ő felhagyott a tanítással. Mielőtt kérdeznéd, nem ismerem, fogalmam sincs, kicsoda ő, csak egyszer találkoztunk, amikor átadta a helyét. Ezért volt múlt héten lyukas órátok. Nem mintha én akartam volna idejönni. De tudod... így belegondolva talán nem lesz olyan rossz. A bioszhoz értem a legjobban - Kazuya-senpai szája szadista vigyorrá alakult, ami kissé sokkolt minket, én egyből le is ültem és futó pillantást vettem Ryura. Megkövülten nézett előre a tanárra. Ryu utálja a bioszt, sosem tanult rá. Azt hiszem, ma el fogja kezdeni.
            - Rendben kölykök, most, hogy bemutatkoztam... A kétéltűekről fogunk tanulni.
            - De ... - szakítottam félbe - a tanterv szerint ott még nem járhatunk.
            - Kedvesem... - Kazuya odalépett a padomhoz és közel hajolt a fülemhez - Ha nem tűnt volna fel... teszek erre az iskolára. A biosz miatt vagyok itt. Ahogy ebben az órában ti is. Tehát követed a szabályaimat, ha nem szeretnél megbukni - vigyorodott el és visszalépett a tanári asztalhoz. A számat szorosan összezárva ökölbe szorítottam a kezeim és most az először alig vártam, hogy vége legyen a biosz órának.